Metszés óra 2. rész

Az olló tartása-fogása a kézben, az olló oldalai

 A sorozat írója és főszereplője Bálint János, kertészmérnök. A videókat Bálint András készíti, egy fixoptikás fényképezőgéppel. A 20 videó támogatója a Hermes Áfész, aki fantáziát lát a kertészeti ismeretek terjesztésében. Az egyes részek a Hobbikert.hu magazinban is megjelennek.

A metszőollót mindig úgy kell fogni, illetve metszés közben a kezünkben tartani, hogy az ujjaink a vágópenge nyelén legyenek. Ez egy egyszerű szabály, könnyű megjegyezni, de nehéz betartani, mert az ollók nyelei kanyarognak és keresztezik egymást. Segít az a kiegészítés, hogy a többnyire ívelt pengéjű olló hegye és görbülete mindig felém, a metsző ember felé nézzen. Valamint ismétlő megerősítés, hogy helyes fogásban a másik nyél, a támasztópenge nyele ilyenkor a tenyerembe simul, a tenyér legvaskosabb izompárnáin fekszik föl. Mindez a balkezesekre is érvényes, a balkezes ollókkal egyébként egy másik videóban részletesen foglalkozunk.

Elvétve előfordulnak még egyszerűbb, szimmetrikus nyelű ollók, amelyek bal- és jobbkézbe is, vagy őszintébben szólva egyikbe sem tökéletesen passzolnak. Ezekben az esetekben tényleg csak a fenti szabály segít. A gondosabb gyártók viszont az igényesebb modelleknél különbözőre formázzák az olló két nyelét. Gyakran a nyél hullámaival jelölik ki az ujjak helyét, és ezzel segítenek a helyes fogás megtalálásában. Személy szerint kevésbé kedvelem ezt a megoldást, mert valamennyire korlátozza az ujjaim mozgásának a szabadságát, de ez inkább csak ízlés dolga, és a kezdőnek biztosan hasznos támasz. Az ollógyártó részéről szerintem a legjobb megoldás a vágópengéhez tartozó íves nyél, amely jól illeszkedik a marokba záródó ujjaim belső görbületéhez, és a támasztópenge nyele pedig eltéveszthetetlenül belecsavarodik a tenyerembe.

Most már csak azt kell elárulnom, hogy miért van ez a fenti szabály. Az ok az, hogy ebben a fogásban a vágópenge a vágáskor mindig a megmaradó növényi rész felé fordul, és a támasztópenge a levágott rész felé. A vágópenge éles, és viszonylag keskeny, így szinte egyáltalán nem károsítja a növényt, azon kívül, hogy átvágja. A támasztópenge pedig tompa és vaskos, ezért megnyomja, megroppantja a levágott részt, amivel viszont nem okoz kárt, hiszen annak a résznek nem kell épségben maradnia.